A Napi Magyarország 1998. november 26-i számában megjelent cikk

Az álomból fel kellett ébredni

Czencz János, az idill elfeledett festôje

Czencz János mindent meg akart örökíteni, ami nem csúf. Az ô régiója a derû: idilli tájak, vonzó nôk, gyermekek mosolya, kedves állatok, fák, virágok. Mindez kísértés a giccsre, de tehetsége megóvta a kisiklásoktól. Aki nem érti a harmónia nyelvezetét és csak a káoszt tartja igaznak, nem szeretheti ezt a mûvészetet. Itt jóság ragyog be minden alkotást. Alázat az elôvilág elôtt, a teremtmények egyenrangúsága.

Az erdôben pihenô gyermekek folytatásai a környezô vegetációnak. A festô portréit lélektani mélység és szakmai bravúr jellemzi. Aktjain a bôr porcelános gyöngyháza dominál. Lágy idomok, kecses mozdulatok. Gazdagon redôzött drapériák vagy az istenadta természetes háttér fokozza az esztétikai hatást. Ezeknek az asszonyoknak minden porcikája gyönyörû. Külön szólunk érzéki indíttatású aktjairól: Vágy, Álom, Merengô, Ifjúság.
Kihívó erotikájukat a mûvész káprázat és álom fátylával csendesíti.

Az álomból fel kellett ébredni. Háború jött, utána más szemlélet, mely mindenestül megrázta a társadalmat. Czencz hôsiesen küzdött a szocreállal, majd visszavonult Bátára.

75 évig élt. Már gyermekkorában feltûnt rajzkészsége, mégis csak pedagógusi tanulmányai befejezése után tanult képzômûvészetet Pesten, Münchenben. Társaihoz hasonlóan rá is München hatott legerôteljesebben. Elkerülték kérészéletû izmusok, klasszikus festô maradt, b´r a plein air megigézte. Gyengéd ralizmusa Csók Istvánnal rokonítja, markánsabban Glatz Oszkárral, de Vaszary János koloritja is színezi. Tehehtséges korosztály tagja: Rippl-Rónai József, Mednyánszky László, Orbán Dezsô - sorolhatnánk ...

Czencz pályája csendbe torkollt. Egyénisége alkalmatlan volt a tülekedésre. Pedig a két világháború között ünnepelték. Minden nagyobb tárlaton részt vett. Katalógusok tanúsága szerint munkái a Vaszaryéval azonos vagy magasabb áron keltek el.

Törzstagja volt a Magyar Képzômûvészek Társaságának, a velencei biennálén nemzetközi elismerést aratott. Díjak, kritikák, méltatások, címlapok özöne dícsérte.

Mostani újrabemutatkozása a fiatalokban érdeklôdést válthat ki, hiszen látjuk, egyre gyakrabban nyúlnak a régiekhez. Az idôsebbek nemcsak nosztalgiadivatból, a szépre emlékezés okán is szerethetik e múltjukat visszahozó mûvészetet. Akik tovább álmodoznának - bizarr fordulattal! - megtekinthetik Czencz mûveit az interneten, de egy-két év múlva menjenek el Bátára, mert ott emlékház épül.
(Czencz János kiállításának a Bolgár Kultúra Háza adott otthont.)

Benedek Katalin
mûvészettörténész