Édesapám szellemét megidézve, nevében, mint egyedüli leánya, szeretettel köszöntöm Önöket.

Nagy öröm számomra, hogy lehetôség nyílott a kettôs jubíleumi emlékkiállítás megrendezésére, mivel sajnos több, mint 50 évnek kellett eltelni, hogy Budapest mûértô közönsége láthassa Édesapám mûveit.

A múlt évben a Bulgár Kulturális Intézet vezetôsége segített abban, hogy e sok évi szünet után bemutathassuk életmûvének egy részét.

A mai kiállításon sem tudtam még meglévô minden munkáját bemutatni a hely meghatározott száma miatt, de minden erômmel azon dolgozom, hogy a sok év hiányát pótolhassam.

Édesapám az 1910-es évek eleje óta Budapesten élt és dolgozott. Nagy sikerei voltak itt és külföldön egyaránt. Sajnos mindezt a háború kettétörte. Mivel nem tudtunk a háború után a budapesti Százados úti mûvésztelepi lakásunkba visszajönni. Édesapám mintegy emigrációba kényszerülve vidéken élt egészen haláláig. Próbálkozott Ô kiállításokra bejutni, de ez már nem sikerült.

Visszaemlékszem: 1945-ben 8 válogatott mûvét küldte el egy kollektív kiállításra a Mûcsarnokba, de minden megokolás nélkül visszautasították.

Igy ezek után nagyon nehezen éltünk vidéken.

Bár Édesapám munkájában nem csüggedt, mert bízott abban, hogy amit Ô tesz, a mûvészet, soha nem hiába való.

Festette szebbnél szebb képeit, mindent, amit maga körül látott.

Egyszer mondta: "Tudod, Kislányom, ha mégegyszer születnék, akkor is festômûvész lennék!'

Ez a nagy mûvészet iránti szeretete bennem sokszor felidézôdik és ez késztet arra, hogy meglévô mûveit közkinccsé tehessem.

Báta községben, ahol élünk, vettünk egy erre megfelelô házat, ahol egy emlékházat, galériát alakítunk ki mûveinek, ahol majd bárki megnézheti képeit.

Köszönöm, hogy megtisztelték jelenlétükkel a kiállítást, s kérem szíveskedjenek megtekinteni munkáit, melyeket szíves figyelmükbe ajánlok.

---