festômûvész (1885 - 1960)

Galériája


 

"Czencz János festõmûvész nevével és mûveivel a század elejétõl kezdõdõen találkozunk a legnagyobb budapesti kiállítások katalógusában, szerepel a fontos lexikonokban: Mûvészeti Lexikon (Éber), Budapest 1933; Bénézit: Dictionnaire critique documentaire des peintres, sculpteurs, dessinateurs et graveurs, Paris 1949-1950; Mûvészeti Lexikon, Budapest, 1965, stb.

A Magyar Tudományos Akadémia Mûvészettörténeti Kutató Csoportjának archívumában óriási cikk-anyag gyûlt össze Czencz János neve mellett.

1885. szeptember 2-án született a Vas megyei Ostffyasszonyfán. A budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán tanult 1907 - 1912. között, mestere Edvi Illés Aladár, Hegedüs László, Zempléni Tivadar volt.

1908-ban már kiállított a Mûcsarnokban, 1913-ban pedig a Mûcsarnok téli tárlatán a "Tükör elõtt" címû képével elnyerte a Halmos Izidor pályadíjat. 1918-ban "Fekvõ akt" címû képéért Rudits-díjat kapott.

A Tanácsköztársaság idején - mint ahogy Kós Lajos: A Tanácsköztársaság képzómûvészeti kultúrája címû mûvében (Budapest, 1959) írja, - a gödöllõi volt királyi kastély mûvésztelep céljaira való átengedését Czencz János is kérte.

1920-ban "Marcella" címû képéért megszavazták részére a Képzõmûvészeti Társulat nagydíját, 1921-ben Benkõ díjat kapott. Az 1928-ban Fiuméban rendezett nemzetközi kiállításon a közönség szavazata alapján elnyerte a Medaglia Commemorativa  bronz érmet, 1934-ben pedig Balló Ede díjjal jutalmazták. 1935-ben zsûrimentességet kapott.

A sok, országos kiállításon való szereplése mellett sor került egyéni kiállításaira is Pécsett (1925, 1959), Szombathelyen (1927), Budapesten (1929, 1935, 1936), Szekszárdon (1955, 1968, 1986), hogy csak néhányat említsünk.

Hosszú évtizedekig Budapesten volt az otthona, a régi katalógusok név- és címjegyzékének jóvoltából ismerjük is e címeket (Peterdy u. 39., Százados úti mûvésztelep 22.). A második világháború bombázásai alkalmával tönkrement Százados úti mûtermét felváltotta a haláláig otthont adó Báta községben berendezett mûterme és lakása.

1960-ban halt meg Szekszárdon, ahol az Alsóvárosi temetõben nyughelyét a Pásztor János szobrászmûvész alkotta síremlék jelzi.

Mûveit számos bel- és külföldi magángyûjtemény mellett múzeumok õrzik, például a Magyar Nemzeti Galériában tizenegy mûve van; képei megtalálhatók a szekszárdi megyei könyvtárban, a Béri Balogh Ádám Múzeumban, a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, és más közintézményekben.

Sajnálatos, hogy elveszett a "Nõ kutyával", "Bárkák Anconánál" címû olajfestménye a Szépmûvészeti Múzeumból  (A Szépmûvészeti Múzeum háborús veszteségeinek jegyzéke, Budapest, 1952), a Fõvárosi Képtárból három mûve: "Alvó nõ", "Fekvõ nõ", "A régi józsefvárosi gázgyár részlete" (a Fõvárosi Képtár háborús veszteségeinek jegyzéke, Budapest, 1952) és az Egyéb, köztulajdonból elveszett mûtárgyak jegyzéke, ugyancsak 1952-ben Budapesten megjelent könyv tanúsága szerint "Akt" címû mûve.

(Részletek Kratochwill Mimi bevezetõjébõl a szekszárdi Mûvészetek Háza 1986-os, Czencz János emlékkiállítás a festõ születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítás meghívójából)
 

"Czencz János nívós, egyéni mûvészetének Európa számos országa is tanuja lehetett. Velence, Párizs, London, Stockholm, Osló, Berlin és Bécs mûvészetpártoló közönsége gyönyörködhetett alkotásaiban.
... Mûvészete színeinek melegségével, finoman letompított színskálájának varázsával hódított. Festményei derült optimizmust sugároznak, nem érzékeltetik azokat a nehéz sorscsapásokat, amelyeket alkotójuknak oly sokszor el kellett szenvednie. A mûvészet gyõztes jövõjébe vetett erõs hite legyõzte a fáradalmait."

(Dr. Mészáros Gyula)

 

"... a fõváros egyik legünnepeltebb festõje volt. Élet- és zsánerképei, s különösen aktjai meghódították Párizst, Velencét, Bécset. Díjat díjra halmozott, s korának mûértõi Csók Istvánnal egylapon emlegették." 
"Õ az igazán szépet gyönyörûen festette. Aktjain nem az erotika, hanem a nõi test szépsége, ami megragadja a szemlélõdõt, életképeibõl a szép mellett a nyugalom árad. Alakjait olyan környezetbe helyezi el, ahová minden szépséget szeretõ ember vágyna. Képeinek egy része a tónusfestés tanpéldája lehetne. Tiszta színeivel olyan harmóniát teremt a vásznon, amire kevesen képesek."

(Népújság, 1993. -pál-)

 

"Tiszta, keveretlen színek, erõteljes kontrasztok, dekoratív színkompozíció ragyognak a belépõre a Czencz János mûtermében. Olyan egy-egy képe, mint valami tömör harangzúgás, vagy mint valami fojtott levegõjû népballada.
Fiatalabb korában még sokat adott a választékosságra, a kényes izlés kielégítésére. Szerette akkor is már a mai témáit, de csinnal öltöztetve, gondosan simára fésülve, igaz, már akkor is egy széles gesztus markáns lendületével, de azért mégis óvatos szelídséggel. A rajza hatásosan ellensúlyozta még akkor újszerû színlátását. Ma a rajz másodlagos nála. Nem mintha hiányozna mûvészetének arzenáljából a rajztudás fegyvere. Hiszen csak meg kell nézni pompás aktfiguráinak nagyszerû vonalvezetését. A rajz finomságának és a vonalgazdagság buja bõségének sok szép példáját találjuk köztük. A rajzot ma már mégsem érzi annyira, oly mélyen, szívbõl jövõen, mint a színt. Ezek a színek az õ mûvészegyéniségének legjellemzõbb, legmélyebbrõl jövõ megnyilatkozásai. Egy-egy képe valósággal színtorna. Színviadal. Az erõs, árnyalatgazdag, palettaszínek vad bírkózása az érvényesülésért. Kosztümös figuráin különösen élvezhetjük a színeknek ezt az egymással vívott érvényesülési harcát. Olyan ez, mint valami fel-felbúgó orgonasíp, melynek búgásában hol ez a szólam, hol a másik veszi át a vezetõ szerepet.
A Czencz sárgái, kékjei, pirosai, lilái, zöldjei, ahogyan egymás mellé sorakoznak ragyogó folthatásaikban, mindannyi versenyezni látszik egymással a hegemóniáért. A kép színkompozíciójának felépítésében külön szerepe van mindegyik színfoltnak, a maga dekoratív hatásával mindegyik hozzájárul az összhatáshoz, de oly erõteljesen, a hatásnak annyira átütõ erejével, hogy az elsõ pillanatban a szemlélõ nem is tudja élvezni a kép hangulatának egységét. A Czencz János képeit nem lehet az elsõ pillantásra megszeretni, ahhoz hosszabb barátkozás kell, mert itt nem futó viszony készül a kép és szemlélõ között, hanem egy életre szóló vonzalom. Aki egyszer vette magának a fáradtságot, hogy elmélyedjen képei szemlélésében, az annyi gazdagságát fogja megérezni a színek költõjének, oly sok festõi mondanivalóra talal majd és jön egy pillanat, mikor meg fogja érezni, hogy a színfoltok tüzes harca fölött biztosan uralkodik, egy felsõbb akarat, egy céltudatos karmester, aki rendet visz és harmóniát teremt a színakkordok látszólagosan önkényeskedõ szárnyalásába. Egy forró számum vihara süvít a Czencz János képein, de ez a vihar nem színpadi kulisszák mögül tör elõ, hanem a lélekbõl. Ezért van képeiben mindig tartalom és egység, az érzések gazdag felhullámzása és a teremtõ lélek rendje. Vannak, akiknek talán elsõ pillantásra erotikusak a Czencz János aktképei. Talán éppen azért, mert õ nem egy jól fésült zseni, nem manikürözött oroszlán, hanem százszázalékos mûvész, aki az életet nem édesvizesen adja, hanem a maga teljességében. Mûvészi vízióiban - bármilyen témához nyuljon - mindig megtaláljuk az élet szenvedélyes fenségét épúgy, mint érzelmes ellágyulásait. De itt is, ott is magát az életet és nem annak giccses mását. Aktjaiban is nem az erotikum a vonalvezetõ, hanem fantáziájának mûvészi kiteljesülése, mely sohasem az erotikumnak köszönheti létét, hanem egy mûvészlélek mindig finom és  arisztokratikus meglátásának.
Czencz János sokoldalú mûvész, ha témái szerint akarjuk értékelni. Láthat tõle a nézõ sokféle témát, sõt többféle technikát is, csak egyet nem láthat soha egy Czencz-képen: izléstelenséget. A született mûvész biztonságával uralkodik témáin.
Czencz János a forró, meleg élet édes gyermeke, színei ennek a forró, meleg életnek tüzes ragyogását tûzik vászonra. Egy életvidám optimizmus ebben a mi szürkére, napkiszívottra nyûtt életünkben."

(Képzõmûvészet, 1931. május - V. Évfolyam 40. szám
Látogatás Czencz János mûtermében
Gy. N.)

 

Czencz János képei

Czencz János megvásárolható képei


Az oldalt összeállította: Rühl Gizella