Huszákné Czencz Marietta vagyok, 1960 óta festem hímestojásaimat Sárköz legdélibb csücskén, Bátán.

Báta 900 éves település a jó boráról híres szekszárdi hegyvonulat (Tolnai dombvidék) lábánál és az öreg Duna között fekvõ 4-5 km hosszú község.

Ennek a községnek történelmi hagyományai vannak. Ásatások bizonyítják, hogz erre ment az Eszék felõl jövõ és  Óbudára tartó (Aquincum) hadi út. Egy mérföldkõ megtalálható a szekszárdi múzeumban is.
I. István király idejében Báta a pécsváradi apátság halászfalujaként szerepel. I. László király kunokat és besenyõket telepített a vidékre. A sárközi nép, így a bátai is ezek leszármazottai.

Bátától északra húzódó síkságon mért döntõ vereséget Hunyadi János Gara nádorra. Ezért Báta kegyelettel látogatott szent helye lett a Hunyadiaknak. A klastrom romjai helyén 1939. október 1-én gyönyörû neoromán stílusú templomot szenteltek fel, bátai Hunyadi emléktemplomként, melynek a Szentvér templom nevet adták.

A népi hagyomány szerint bátai jobbágyasszony volt Kanizsai Dorottya dajkája. Õ tanította a nagyasszonyt a bátai szõttesek készítésére.

A falu másik régi templomában gyónt meg II. Lajos király, mielõtt a mohácsi csatába indult.
A mohácsi tragédia utáni napokban Kanizsai Dorottya bátai és szekcsõi jobbágyokkal végeztette el a nagy temetést. A török a bátai klastromot felégette, a barátok közül sokat legyilkolt.
A bátai nép a török elõl a sárközi mocsárvilágba és az ártéri erdõkbe menekült. A török elvonulása után visszatértek a faluba, a férfiak halásztak, az asszonyok kendert, lent termesztettek, fontak és szõttek.

Ebben a történelmi hagyományokkal és természeti szépségekben gazdag faluben élek és ez ihletett arra, hogy tojásfejtéssel fogalkozzam.

A falu népe mindig szerette a szépet. Ez megmutatkozik színes népviseletében, táncaiban, népi szõtteseiben, hímestojásaiban.
Nem tudni mióta, de Bátán õsi szokás a tojáshímzés.
Sárköz többi falujában nem volt tojásírás.
Az országban több helyen van tojásfestés, de ilyen díszesek és kidolgozottak csak Bátán és Erdélyben vannak. Legszínesebbek festési technikájukban és rajzaikban is, mint ahogy a népviseleti ruháikban is a színeset, díszeset kedvelték.

Bátán ôsi hagyomány volt Húsvétkor a tojás ajándékozás. A keresztanya megajándékozta keresztgyerekét hímestojással meg 4 krajcárral.
A locsolás nem volt divat Bátán. A hímestojás fõtt tojásra készült.
A mostani kidolgozottabb minták elõdei egyszerûbb minták voltak. Ma már kifújt tojás héjára készül a hímestojás.
A népi hagyomány szerint a fiatalok "mátkatálban" kûldték kedvesüknek a legszebben megfestett tojásokat. A mátkatál cifra tányér, melyre - fenéken - sült perecet tettek. A perec közepén egy üveg bor, körülötte hímestojások. Az üveg tetején négy sarkán visszahajtott ternó (kasmír) kendõt helyeztek, melyre csokorra kötött csárdáspántlika volt tûzve.
A mátkatálat húsvét vasárnapján 10-11 éves gyereklányok vitték. Lányok legénynek, legények a lányos házhoz küldték. A lányok megkérdezték: Elfogadják-e? A mátkatálnak mindenhol örültek. Saját tojásaikkal kicserélték a küldöttet és a magukét tovább küldték.

A faluban Dér Józsefné, Treszka néni volt a hagyományörzõ, aki a népmûvészet mestere címet is megkapta.Õ és édesanyja érdeme a hagyományos motívumok megmentése.
A tojásfestést tõle tanultam, mivel a szomszédunkban lakott.

Minden mintának megvolt az elnevezése: "tulipános", "békahátas", "madaras", "szives", "szallagos", "csillagrúzsás", "szöllõleveles", "koszorús",  "kötõfékes",  "ibolyás", "árvácskás", "makkos", "cseresznyés", "halas", "címeres", "szegfûs", "láncos", "folondáros".

A rajzokat kicával, méhviasszal "írom", batikolt eljárással. Utána különbözõ festéklevekben fürdetem, és a méhviasz letörlésével elõjönnek a színek, a minták.
 

A hagyományos mintákat felhasználva kikísérleteztem egyéb technikákat is.

 Fehér alapon feketén rajzolt és színesen festett motívumok, azok a színek, melyek a népviseleti ruhákban élnek. A gyerekeknek a húsvéti nyuszi is a tojásra kerül. A nyuszison egy kis mese elevenedik meg. A kicsi nyuszi a legügyesebb a családban. Tehát õ festi a tojást, a papanyuszi és mamanyuszi bátai népviseletben viszi a gyerekeknek húsvétra a tojásokat puttonyban és karkosárban.

Megtalálhatók munkáim között a mai szemhez talán közelebb álló, fehér alapon egyszínû sárközi minta, arannyal kiemelve.

Az alábbi képeken színes alapon, csipkeszerû megoldással szintén sárközi minta jelenik meg a tojásokon. Ez a technika a hagyományból kiindulva készült. Sárközben volt egy régi, nagyon aprólékos hímzés, melyet "mütyûrkének" hívtak, fekete alapon fehér hímzés.

Én már az újabb technikáimmal igyekszem a népi iparmûvészet felé menni, nemcsak a régi másolásával, hanem a régi motívumok felhasználásával önálló, új, magam által alkotott hímestojásokat festeni.

Boldog lennék, ha munkám elnyerné tetszésüket és Önöket is olyan örömmel töltené el szemlélésük, mint engem, amikor készítem ôket.

Ha munkám elnyerte tetszését és vásárolni szeretne hímes tojást, kérem jelezze vásárlási szándékát. Kereskedelmi mennyiséggel is örömmel állok rendelkezésére.


Huszákné Czencz Marietta
Kapcsolatfelvétel e-mailben Rühl Gizella címén

Az oldalt összeállította: Rühl Gizella