balranyil Vissza a képzőművészeti lapra in english / angolul auf Deutsch / németül


Balogh Jenô

festômûvész

nagy kép (44 Kb)

"Balogh Jenô felelôs festômûvész!

A festômûvész szó azt jelenti, hogy mély meglátásai és spontán belátása van. Látja, hogy pusztítjuk környezetünket, érzi, hogy kapcsolódunk a természethez, hogy egy a kis bolygónk a világegyetemmel. A felelôs szó azt jelenti, hogy meglátásait és belátását tudatosan közli és közvetíti a mûveivel.

Ez napjainkban rendkívül fontos. Mindnyájunknak széles és mély meglátásara, valódi belátásra van szükségünk. Ennek hiányában tovább romboljuk környezetünket, elválasztjuk magunkat a természettôl és a kozmosztól, abban a tévtudatban, hogy így is tudunk élni és fejlôdni. Új tudatra van szükségünk, olyan tudatra, mely újra összekapcsol bennünket a természettel és egymással.

A mûvész és a mûvészet egy ilyen tudat hordozója. Nagy felelôssége van tehát a mai és a jövô generációk felé. A mûvészet mindenütt jelen van a társadalomban: a városokat az építészeten keresztül formálja; behatol a szívbe a zenével; az irodalom, a film és a színház útján szórakoztat, kihív és informál, és színezi a televízió mindenütt felcsillanó képernyôjét. A mûvészet, ha ritkán ismerjük is fel, mélyrehatóan alakítja a társadalmat mind "tiszta", mind "alkalmazott" formájában.

Számos terület vezetô mûvészei éppoly tartózkodóvá váltak a társadalmat foglalkoztató problémák iránt, mint a leginkább befelé forduló tudósok. A mûvészet elszakadása a társadalomtól, nem úgy, mint a társadalmi kényszertôl való függetlenség keresése a tudományban, tipikusan 20. századi jelenség. Korábban a legtöbb mûvész elválaszthatatlan érdeklódést táplált az irodalom, a társadalmi kérdések, a politika és a mûvészet iránt. Az írók Arisztophanésztôl Balzac-ig hangsúlyozták az érdeklôdésnek ezt az egységét. Balzac bizony azt állította, hogy bevégezte tollával azt, amit Napóleon a kardjával kezdett el, és sem Goethe, sem Wagner nem habozott mûveiben társadalmi üzenetet közvetíteni.

A mûvészet kiválása a társadalom fôáramából az alkotókészség fontos forrásától fosztja meg az emberiséget. A mûvészet formálja a képzeletet, új felismerésekhez vezet az emberi természetre és a társadalmi kapcsolatok természetére vonatkozólag, és útmutatást ad a törekvések és célok kitûzéséhez. A mûvészek munkáikon át ismerôssé és emberivé teszik a változást és az újdonságot, segítenek kialakulóban levô nézeteket kikristályosítani, és vadonatúj értékeket és ideálokat mutatnak fel.

Ezt a feladatot Balogh Jenô felvállalta és képeivel kiválóan teljesíti. Ezért is tagja a Budapest Klubnak, ahol a többi taggal együtt hozzájárul, hogy egy új, korunknak megfelelô "planetáris tudat" fejlôdjön ki a mai társadalom széles rétegeiben.

Dr. László Ervin
a Budapest Klub elnöke"

Trianon avagy a megsebzett Föld

nagy kép (79 KB)

A Föld születése

nagy kép (57 KB)

"BOLYGÓKÖZI LÁTOMÁSOK

Balogh Jenô fetészete

Feltámadni, újjászületni? Amióta a korszerû élesztési technikáknak köszönhetôleg sok ember feltámadt a klinikai halál állapotából, megváltozott e fogalmak jelentése, hisz sokan - ha nem is teológiai, de emberi értelemben - de facto visszatértek a halálból, feltámadtak "halottaikból", s az ott tapasztalt halálközeli élmények hatására teljességgel átalakultak, mondhatnók igenis újjászülettek.

Balogh Jenô nem kapott szívinfarktust, autóbaleset sem érte, mégis egyfajta "halálközeli" élmény osztályrészese. Szinte egyik napról a másikra ráeszmélt, hogy az emberiség a permanens klinikai halál állapotában leledzik. Csernobil, az ôserdôk pusztulása, az ózonlyuk mind megannyi globális klinikai halál. Most még feltámadunk ezekbôl a halálkatasztrófákból, de kérdés, hányszor lehet feltámadni, hány reinkarnáció, hány újjászületés adatik még meg nekünk?

Itt áll elôttünk egy festô, aki egy rejtélyes napon átélte a Föld klinikai halálát, feltámadott abból, s most megosztja velünk bolygóközi látomásait. Megosztja tapasztalatait, melyek egyidejûleg prófétikusak és tudományosak. Szerepük a Római Klub jóslataihoz hasonlítható.

A tájképek, csendéletek nyogodt vizeken evezô festôje ma már tudja, hogy haldoklik az óceán, képei ennek megfelelôen háborgóak, felkavarók, itt-ott Csontváry egyidejûleg abszurd és naív képvilágára emlékeztetôk.

Balogh Jenô mindazonáltal több a zöld gondolat egyszerû "ecsetelôjénél" - hisz festôrôl van szó - azért volna ecsetelô. Képei nem politikai plakátok, nem aktualizált és avuló "halálsikolyok", hanem a mûvészet szélesebb és öntörvényû palettáján elhelyezve is értékesek. Hiába, a halálsikoly és a halálközeli élmény: két különbözô dolog. Az egyik sokkolni akar, a másik viszont munkálni kezd bennünk.

Balogh Jenô bekopogott a harmadik évezred kapuján és ajtót nyitott neki a földi pokol, mondván: - "Uram, tessék, legyen szerencsénk." E festeni tudó, megújult emberrel együtt csak remélhetjük, s közösen reméljük is, hogy a közelgô évezrednek nem csupán egy kapuja van. Ha Balogh Jenô nem hinné ezt velünk együtt, akkor már rég kihullott volna kezébôl az ecset, vagy, mint hosszú éveken keresztül, festene továbbra is csendéleteket.

Sebeôk János
író"

Egy bolygó halála

nagy kép (42 KB)

Fohász

nagy kép (47 KB)

Látomás

nagy kép (33 KB)


Balogh Jenô

7100 Szekszárd, Kálvária u. 2/B.
Telefon: 36-74/314-708


Az oldalt szerkesztette Rühl Gizella