Garay János
SZEGSZÁRDI  BORDAL   (1846)

 

Már ha aztán bor: legyen bor,
Hegyi bor, ne szilvalé!
Még a vízbõl is csak az a jó,
Mely hegyekbõl zúg elé!
A lapályra béka menjen,
Igya meg a bûzös tavát;
Hegyre hág fel a szegszárdi,
Onnan hozza tûzborát.
      Béla király idejében
      Még magyar volt a magyar;
      Most ezerfelé szakadva,
      Tudja isten mit akar!
      Még a bort sem issza most úgy,
      Mint az õsök idején;
      Sört iszik vagy kávélével
      Töltözik most ifjú, vén.
Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, õszi ég,
A szegszárdi szõlõfürtnek
Szeme olyan tiszta kék;
S hogyha már szõlõkorában
Ily varázsjátékot ûz:
Hogy ne volna hát borában
Hogy ne volna égi tûz!
      De borunkhoz hûk vagyunk mi,
      S hûk legyünk szegszárdiak!
      Míg fölöttünk e mosolygó
      Sorhegyek virítanak,
      Melyeket ha csúcsra szednénk,
      Égig érne Bartinánk
      S mi az égi csillagokkal
      Poharat koccintanánk.
Töltsd pohárba, és csodát látsz! 
Színe mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belõle
Fölragyog, mint hó, fehér.
És a tõke, melyen termett
Nemde, oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben együtt
Szép hazánk háromszínét?
      Ide hát, te bazsarózsa!
      Poharunkba, bikavér!
      Hadd igyuk az áldomást meg,
      Legelõbb is magadér!
      Jó barátért másod ízben,
      Szép leányért azután,
      Ki e háromért nem érez,
      Kutyafejû, vad pogány!
Ha sürûn tölt a szegszárdi,
Hát ne bánja senki se!
Mert hazája színeivel
Honszerelmét szíjja be!
Ha szegszárdi borral élne
Minden ember, mint te s én;
Nem rágódnék annyi hernyó
Nemzetünk szent törzsökén.
      S most le, társak, a kalappal,
      Végre hagytuk a javát:
      Isten éltesse hazánkat
      A dicsõ magyar hazát,
      Melybe min gyûrûbe minden
      Hazafit befoglalunk,
      Folyjon érte, hogy ha vér kell!
      Mint foly érte itt borunk.
Már apáink õs korában 
Hét országra szólt e bor:
Mert különben hegytövén nem
Épült volna kolostor...
Béla a dicsõ király is
Itt szûrt legjobb borokat,
Kit ma még minden tavasszal
Minden tõke megsirat.
      Folyjon a bor, folyjon a vér,
      Hol dicsõség folynia!
      Volt, van és leszen Szegszárdnak
      Még elég hazafia!
      Volt, van és leszen Szegszárdnak
      Míg le nem dõl Bartina,
      Mellyel honját felköszöntse,
      Egy pohárka jó bora.