Garay János
SZEGSZÁRDI BORDAL (1846)
| Már ha aztán bor:
legyen bor, Hegyi bor, ne szilvalé! Még a vízbõl is csak az a jó, Mely hegyekbõl zúg elé! A lapályra béka menjen, Igya meg a bûzös tavát; Hegyre hág fel a szegszárdi, Onnan hozza tûzborát. |
Még magyar volt a magyar; Most ezerfelé szakadva, Tudja isten mit akar! Még a bort sem issza most úgy, Mint az õsök idején; Sört iszik vagy kávélével Töltözik most ifjú, vén. |
| Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, õszi ég, A szegszárdi szõlõfürtnek Szeme olyan tiszta kék; S hogyha már szõlõkorában Ily varázsjátékot ûz: Hogy ne volna hát borában Hogy ne volna égi tûz! |
S hûk legyünk szegszárdiak! Míg fölöttünk e mosolygó Sorhegyek virítanak, Melyeket ha csúcsra szednénk, Égig érne Bartinánk S mi az égi csillagokkal Poharat koccintanánk. |
| Töltsd pohárba,
és csodát látsz! Színe mint a bikavér, S mégis a gyöngy, mely belõle Fölragyog, mint hó, fehér. És a tõke, melyen termett Nemde, oly zöld, mint a rét? Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk háromszínét? |
Poharunkba, bikavér! Hadd igyuk az áldomást meg, Legelõbb is magadér! Jó barátért másod ízben, Szép leányért azután, Ki e háromért nem érez, Kutyafejû, vad pogány! |
| Ha sürûn tölt
a szegszárdi, Hát ne bánja senki se! Mert hazája színeivel Honszerelmét szíjja be! Ha szegszárdi borral élne Minden ember, mint te s én; Nem rágódnék annyi hernyó Nemzetünk szent törzsökén. |
Végre hagytuk a javát: Isten éltesse hazánkat A dicsõ magyar hazát, Melybe min gyûrûbe minden Hazafit befoglalunk, Folyjon érte, hogy ha vér kell! Mint foly érte itt borunk. |
| Már apáink õs
korában Hét országra szólt e bor: Mert különben hegytövén nem Épült volna kolostor... Béla a dicsõ király is Itt szûrt legjobb borokat, Kit ma még minden tavasszal Minden tõke megsirat. |
Hol dicsõség folynia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Még elég hazafia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Míg le nem dõl Bartina, Mellyel honját felköszöntse, Egy pohárka jó bora. |