Borvidék_irodalom

A szekszárdi szõlõ és bor az irodalomban és a mûvészetekben.

Ma már nem tudjuk pontosan, mikor kezdõdött Szekszárd környékén a szõlõmûvelés, mikor, kik szûrték itt az elsõ bort, amely a hajdani termelõ fáradságos munkáját jutalmazta, de azt tudjuk, hogy a rómaiak idején már minden bizonnyal virágzott e kultúra. Hazánkban egyedülálló emlék az a vasa diatreta, amely ógörög feliratával buzdított egykor, s kedvesen ösztönöz ma is: "Áldozz a pásztornak, igyál s élni fogsz!"

Nem véletlen, hogy a szekszárdi szarkofágnak nemcsak több tárgya, hanem egyik oldallapja is a szõlõmûvelésre utal, illetve annak valamilyen szimbolikus értelmére.

A török defterekbõl és a magyar följegyzésekbõl egyaránt tudjuk, hogy a XVI. század második felében a szekszárdi borvidék szõlõhegyei valósággal ontották a messze földön is kedvelt italt, mely az akkor idekerült új fajta, a kadarka sikerét mutatta.

Tolnai Fabrcius Bálint "Lásd meg uram én ügyemet" kezdetû egyházi éneke annyira kedvelt lett, hogy a XIX. században helyi présvers elsõ sorául is szolgált:

"Lásd meg uram én ügyemet,
Hozz bort innom, töltsd kedvemet,
Mert az elõhegyi bortul
Dalolhat, aki nem busul.",

Az csak természetes, hogy a Habsburgok országaiban is közismert és kedvelt volt a szekszárdi hegyek vörös leve. Így jutott el Hutterer Anselmhez is, aki Franz Schubertet vendégelte meg a fölséges csemegébõl.

Garay János, a város szülötte, aki mûveivel is öregbíti a kitünõ italt.

Az obsitosban írja ugyan, de akárhányszor láthatta:
"Ott ültek, iddogáltak vecsernye óta már,
Keringett és fel is dõlt a bujdosó pohár..."

Azt is Garay Jánosnak köszönhetjük, hogy õ írta le elõször a szekszárdi vörösborról, s ezzel vörösborról az országban elõször(!), hogy "BIKAVÉR".

Akadt azután olyan világhírû személyiség is, mint Liszt Ferenc, a halhatatlan zeneszerzõ, aki számos tanújelét adta a szekszárdi vörösbor iránt érzett rokonszenvének. Õ azonban nem vörösbornak, még csak nem is bikavérnek, hanem egyenesen "szekszárdi nektár"-nak hívta ezt az italt, melyet elsõ idelátogatásakor - 1846-ban - már biztosan fogyasztott.

1865. szeptember 20-án így ír báró Augusz Antalnak: "A szekszárdi nektárt várják s majd az õt megilletõ hódolattal fogadják". - ez esetben a pápai udvarban.

A pápai csalhatatlanság dogmáját megalkotó egyházfõ, IX. Pius azt nyilatkozta e borról:

"Ép kedélyemet, egészségemet egyedül ez tartja fönn."

1909 októberében Ady Endre kortyolgatott sûrûn a magát itató óborból dr. Leopold Kornél és Leopold Lajos, a jeles szociológus társaságában.
Babits Mihály, távol a szülõi háztól, rendszeresen kapott utánpótlást a vörösborból.
Ezek után az a legtermészetesebb, hogy a helyi születésû költõk mindegyike megverseli, szépprózába írja a szekszárdi bor zamatát, versenyre kelve az ide származott alkotókkal.
Így született Bodnár István találó verse is:

"A szekszárdi bikavér
orvosságnál többet ér,
aki issza, hóttig él !"