DIENES VALÉRIA
1905-ben avatják doktorrá és ekkor megy férjhez Dienes Pálhoz. Az 1910-es években megszületnek gyermekeik: Gedeon és Zoltán. Kiemelkedőek filozófiai értekezései és fordításai. Neki köszönhető, hogy Bergson francia filozófus legfontosabb művei magyarul is hozzáférhetőek. Matematikai dolgozatait a párizsi és a Magyar Tudományos Akadémián nyújtotta be, s ezeket férje, Dienes Pál eredményeivel összefoglalva több kiadványban közzétették. 1934-ben a magyar fliozófiai nyelv fejlesztése terén elért eredményeiért Baumgarten-díjjal jutalmazták. Az 1920-as, 30-as években mozdulatművészettel és szemiotikával, különböző jelrendszereknek az emberi mozdulatokban való kifejezésével, a művészeti mozgás jelkoreográfiájával is foglalkozik. A mozdulatművészettel a test helyes kifejlesztését, a test erősödését és gyarapodását művészi eszközökkel akarja szolgálni. Érdekes alakját Babits Mihály is megörökítette "Halálfiai" című regényében. Egy fiatal diáklányban, aki az 1900-as évek elején az egyetem folyosóin materializmusról, metafizikáról, a természettudomány legújabb eredményeiről vitatkozott, angol könyvekből idézett, előadást tartott, lapot alapított. Dienes Valéria sokoldalú egyéniségét a televízió egy portréműsorban mutatta be 1975-ben. 1978. június 8-án, életének 100-ik esztendejében halt meg. "Gyermekei ma édesanyjuk nyomdokain járnak. Dienes Gedeon Magyarországon él és a tánctudomány messze földön elismert tudós szakembere. Dienes Zoltán nevét, aki ma Amerikában él, egyaránt ismerik az általános iskolában matematikát tanulók (a róla elnevezett Dienes-készletről) és a tudósok jelentős tanulmányaiból. Mindketten nagy örömmel értettek egyet azzal, hogy Dienes Valériáról szülővárosában iskolát nevezzenek el, ezzel is tisztelettel adózva életének és munkásságának." (Az idézet forrása: dr. Töttős Gábor: Dienes Valéria - Szekszárd, 1991)
|
|