Kabóca 1. füzet - tartalom
Előző rész

A zenei alkotómunka elemei

- Lejegyzés

* Mások által kitalált, és csak hangzó anyagban hozzáférhető zene lekottázása. Klasszikus példája a népdalgyűjtés. Kell hozzá egy hibátlan mechanikájú magnó, ami nem teszi tönkre a szalagot a sokszori megállítás, újraindítás, visszapörgetés következtében, továbbá kottapapír, ceruza és radír. Jó, ha van egy fejhallgató is, és nagyon hasznos, ha a magnón van fordulatszámláló. Kell még egy hangvilla, vagy egy ismert hangolású hangszer.

* Először hallgassuk végig az egészet, és állapítsuk meg, hogy milyen szólamokat hallunk. (Hány énekszólam van, melyik milyen - szoprán, mezzoszoprán, alt, tenor, bariton vagy basszus - illetve milyen hangszerek szólnak?) Ismerjük fel az esetleges visszatéréseket (ismétlések, Da Capo-s formák, többstrófás szerkezetek, stb.).

* Állapítsuk meg, hogy a darab milyen hangnemben szól. (Vigyázzunk, ha akár a felvevő, akár a lejátszó magnó szalagsebessége eltér a szabványostól, akkor a magnóról visszahallgatva sem a hangmagasság, sem a tempó nem fog egyezni az eredetivel.) A hangnem megállapításában segít, ha megpróbáljuk leszolmizálni, majd a szolmizációs hangokról megállapítjuk, hogy abszolút értelemben milyen magasak. Ehhez legtöbbünknek szükségünk van valamilyen viszonyító hangra, ami lehet akár egy hangvilla, akár valamilyen ismert hangolású hangszer. Vigyázzunk, egy mű különböző részei eltérő hangnemben is lehetnek.

* Állapítsuk meg az ütemmutatót! Ebben is lehetnek eltérések a darab folyamán.

* A tényleges lejegyzést először mindig partitúra formában csináljuk meg, utána szükség esetén kimásolhatjuk az egyes szólamokat. (Kevés szólam esetén a szólamkivonatok készítését nem javaslom, inkább játsszon mindenki partitúrából.) A megállapított szólamok alapján alakítsuk ki a kotta sorszerkezetét! Az ütemvonalakat az összetartozó sorokon egyvégtében húzzuk keresztül! A szorosabban összetartozó szólamcsoportokat a sorok elején kapcsoljuk össze! Írjuk ki a kulcsokat, az előjegyzést, az ütemmutatót!

Többszólamú művek lejegyzését a szélső szólamokkal kezdjük, ugyanis ezeket lehet legjobban "kihallani". Utána a közbenső szólamokat is le kellene írni, de nem mindig lehet biztosan eldönteni, hogy melyik szólamban mi is szól valójában. Sztereó felvétel esetén még csak-csak szét tudjuk válogatni, de gyakran még így is összemosódik a hangzás. Alárendelt kísérőszólamok esetén megtehetjük, hogy nem is írjuk le, csak a hangzatokat, vagy esetleg csak a funkciókat jelöljük.

- Adaptáció

Egy valamilyen kottában már meglévő zenének a leírttól eltérő előadó-apparátusra való alkalmazása.

* Ha sikerült összehoznunk egy zenész-társaságot, rögtön rájövünk, hogy az eljátszani kívánt darabok eredeti letétje, szólamösszeállítása más, mint ami a mi bandánkkal megvalósítható. (Az amatőr zenei gyakorlatban ez a normális állapot.) Ilyen esetben a darabot úgy kell átírni, hogy hű maradjon az eredetihez, amennyire a körülmények engedik. Az obligát dallamokat és a basszus szólamot, valamint a harmóniavázat épségben kell hagyni. Az akkordjátszó (fundamentális) hangszerek többnyire büntetlenül helyettesíthetők egymással, de arra figyelni kell, hogy a kíséret hangereje a szolisztikus partnerekkel arányban legyen. Ha dallamjátszó (ornamentális) hangszereket helyettesítünk, akkor a hangszínekben és hangjellegekben lévő összeolvadásokat és elkülönüléseket próbáljuk meg megőrizni, tehát egy egységes hangzású hangszercsoportot egy másik egységes hangzásúval, egy kontrasztost egy másik kontrasztossal illik helyettesíteni.

* Ha olyan hangszerre adaptálunk, amelyet nem ismerünk eléggé, akkor konzultáljunk valakivel, aki játszik az adott hangszeren, hogy ne írjunk eljátszhatatlan dolgokat! Ha megírtuk a szólamokat, próbáljuk ki minél hamarabb, hátha kiderül, hogy jobb megoldás is van.

- Feldolgozás

Egy (vagy több) meglévő zenemű, zenei részlet vagy népdal tudatos átalakítása, saját új alkotásunkba való beépítése.

* Ilyenkor arra törekedjünk, hogy legyen egyértelmű, hogy a felhasznált művekhez tisztelettel és alázattal, avagy humorral, netán gúnnyal nyúltunk hozzá. Mindegyik megközelítésnek lehet létjogosultsága bizonyos műfajokban, de lehetőleg ne keverjük!

- Szövegírás, műfordítás

Itt az a legfontosabb, hogy ne gyilkoljuk a nyelvet. Ha nem sikerült elsőre olyat írni, ami tartalmilag is megfelel a szándékunknak, továbbá ritmusában, verselésében és prozódiájában is jó (a szöveg természetes hangsúlyozása és ritmikája összhangban van a dallammal), akkor ne ragaszkodjunk görcsösen az elért részeredményekhez, hanem "induljunk el távolabbról" és fogalmazzuk újra az egészet.

* Dalszövegek fordítását ne akarjuk elejétől vége felé haladva soronként végrehajtani! Nem fog sikerülni. Először ismerjük fel az eredeti szöveg formai sajátosságait, rímképletét, gondolatritmusát. Utána próbáljuk meg az eredeti gondolatot a célnyelven megfogalmazni úgy, hogy a zenéhez illesztést maximálisan, az eredeti formák megőrzését pedig a lehetőségekhez mérten tartsuk szem előtt. A ritmust ne az eredeti szöveghez, hanem a dallamhoz "lőjük be"! A dalszöveg fordítás menete leginkább egy puzzle-játékhoz hasonlít, addig rakosgatjuk a darabokat, míg előbb-utóbb összeáll a kép.

- Dallamkomponálás

Ha szöveghez komponálunk dallamot, akkor hagyjuk, hogy hasson ránk a szöveg! Legjobb, ha megtanuljuk a szöveget kívülről, és megpróbáljuk úgy elmondani, ahogy a szöveg adja magát. Nem ritka, hogy a szöveg megsúgja nekünk az ő természetes dallamát, amihez aztán már alig kell valamit hozzátenni.

Eredeti hangszeres műveinknél nincs ilyen kötöttség, szabadon szárnyalhat a fantáziánk.

- Harmonizálás

Itt arról van szó, hogy milyen kíséretet találjunk ki már megalkotott dallamainkhoz. Képzettebb és rutinosabb zenészek ezt a dallammal együtt találják ki. A dallam magában rejti a harmóniavázat, akár ugyanaz a dallam többfélét is. (Érdekes megfigyelni, hogy a műzenében az azonosan ismétlődő dallamok kísérete általában nem ismétlődik azonosan.)

* Ha olyan kíséretet akarunk írni, ami az átlagos európai zenehallgató számára természetesnek hat, akkor a klasszikus összhangzattan szabályaira támaszkodva megszokott, sablonos harmónia-sorozatokat alkothatunk. (A mai popzenei gyakorlatban is ez a leggyakoribb eset.)

* Ha meglepő hangzásokat szeretnénk, akkor ettől tudatosan eltérhetünk, de legyünk következetesek, különben olyan lesz, mintha eltévesztettük volna a komponálást. A megszokottól való eltérések keresése közben sem árt, ha néha megnézzük, hogy hogyan csinálták ezt a nagyok. Ha megtehetjük és érdekel, tanulmányozzunk pl. Gesualdo, Poulenc, Prokofjev, Bartók stb. műveket, ezekben ugyanis rengeteg példát találunk a koruk harmonizálási szokásaitól való tudatos eltérésekre.

- Hangszerelés

A hangszerelés folyamán osztjuk ki konkrétan, hogy kinek mi a dolga, vagyis megírjuk a szólamokat. Ehhez először partitúrát érdemes írni, vagyis olyan kottát, amely egyben tartalmazza az összes szólamot. Az egyszerre megszólaló hangokat ábrázoló hangjegyek közös függőlegesbe esnek.

A hangszerelés menete a következő:
- Eldöntjük, milyen szólamokat kívánunk alkalmazni.
- Felrajzoljuk a partitúra teljes sorszerkezetét.
- Beírjuk a "biztos" szólamokat (szóló+basszus) a mű teljes hosszában.
- Kispekuláljuk a kitöltő szólamokat.

* Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindig mindenki játsszon, egyes szólamokban hosszabb szünetek is lehetnek.

* Az ének- és fúvós szólamokban vegyük figyelembe, hogy levegőt is kell venni, ezért megfelelő sűrűségben tervezzünk be szüneteket! A zene tagolása akkor hat természetesnek, ha a többi szólamra is érvényesítjük ezt a szempontot.

* Ha kevés szólamból építkezünk, akkor ne rakjuk nagyon szét, vagyis a szélső szólamok ne legyenek túl messze egymástól.

* Sok szólam esetén úgy rakjuk össze a hangzatokat, hogy mélyebb regiszterben ritkábban, magasban pedig sűrűbben legyenek a szólamok!

- Betanulás

Ha nincs technikai akadálya, akkor minden résztvevő zenész ismerje meg a partitúrát, ne csak a saját szólamát lássa. Rengeteg energiapazarlástól és számos félreértéstől megkímélhetjük magunkat és egymást, ha tudjuk, hogy mi van a többiek szólamában.

* A betanulás egyéni gyakorlásból és közös próbákból áll. Jegyezzük meg, hogy az egyéni gyakorlás elhanyagolásával a közös próbák hatékonyságát rontjuk, s ez tiszteletlenség társainkkal szemben. A próbákra mindig legjobb tudásunk szerint készüljünk fel, így elérhetjük azt, hogy a próba idejét arra használjuk, amire az való, vagyis a közös muzsikálás begyakorlására, a zene életre keltésének minél tökéletesebb megvalósítására, az együtt zenélés örömének ízlelgetésére. A próbákon mindenkinél legyen ceruza, hogy a megbeszélt előadási finomságokat be lehessen jegyezni a kottába. A próba végén meg kell beszélni a következő próbáig elvégzendő teendőket.

* Amikor már úgy érezzük, hogy megy a darab és jól szól, akkor tanulságos lehet a próbáról magnófelvételt készíteni, és kritikus füllel közösen meghallgatni. A tanulságokat levonva tovább lehet csiszolni az előadást.

- Előadás

Itt már nem csak a hangzás, hanem a megjelenés is számít. Lényeges lehet a ruházat, a hajviselet, az esetleges mozgások, ezért ezeket idejében meg kell beszélni.

* Mivel ilyenkor mindenki izgatottabb a szokottnál, kerüljük egymás fölösleges hergelését, a saját dolgára viszont mindenki figyeljen oda, és amikor kell, segítsünk egymásnak!

* Ha valaki előadás közben hibázik, azt általában az egész banda észreveszi, a közönségből azonban csak néhány vájtfülű. Ilyenkor az a legjobb, ha mindenki úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Ez azonban nem könnyű. Az ember, aki restelli hibáját, akaratán kívül is olyan arcot vág, amiről messziről látszik, hogy az illető el szeretne süllyedni. Ezt a reakciót le kell küzdeni, ami megtörtént az elmúlt, arra kell figyelni, ami még hátravan.

* Az előadás végén a közönség reakcióját az alkalom komolyságához illő módon, de mindig a közönség maximális tiszteletével fogadjuk!

Az előadás után nem sokkal, amikor még frissek az emlékek, beszéljük meg a tanulságokat!

- Stúdiómunkák

* Profi hangfelvétel esetén van stúdió minden szükséges cuccal, valamint technikai személyzet, és egy felvételvezető. Ez esetben csak annyi a dolgunk, hogy fegyelmezetten kövessük a felvételvezető utasításait, legjobb tudásunk szerint muzsikáljunk, a többit rá lehet bízni a szakemberekre.

* Amatőr felvétel esetén már érdekesebb a játék. Nézzük sorjában, mi kell hozzá:

- Hely - egy olyan hely, ami külső zajoktól mentes, belül nem visszhangzik, szélvédett, elég nagy, és lehetőleg van villany.
- Cucc - minimum egy sztereó magnó két db. külső mikrofonnal, de jó, ha van egy többcsatornás keverő, panoráma funkcióval. (Ezzel lehet beállítani, hogy az egyes hangforrások hangja a kimeneti sztereó jel hangképében hol helyezkedjen el.) Alapkövetelmény, hogy a magnó felvételi szintje szabályozható legyen, és ha van automatikus felvételi szintvezérlés (ALC), akkor ez a funkció kikapcsolható legyen. (Bekapcsolt ALC-vel nem lehet elfogadható minőségű zenei felvételt készíteni.)
Ma már a magnó is eredményesen helyettesíthető egy megfelelő teljesítményű személyi számítógéppel, amelyben elegendően nagy kapacitású merevlemez és egy jó minőségű hangkártya van, ehhez azonban a mikrofonok jelszintjét vonal szintre fel kell hozni keverővel vagy előerősítővel, illetve lehet használni vonal szintű jelet adó aktív mikrofonokat. Ha a felvétel nem hozható be a szobába, stúdióba, akkor a technikát kell kivinni a helyszínre. Ilyenkor nagyon jól jön egy hordozható DAT-magnó, vagy igénytelenebb esetben egy minidisk-recorder.
- Személyzet - A zenészeken kívül kell legalább egy személy, aki a technikát kezeli. Olyan ember kell, aki nem csak a magnóhoz ért, hanem képes a zenészekkel egyenrangú személyként közreműködni a minél jobb közös produkció érdekében.

* Abba bele kell törődni, hogy tökéletes felvétel nincs. Jobb egy élettel teli előadás egy-két hibával, mint egy fáradt, unalmas felvétel hiba nélkül.

Összefoglalás

* A zenei alkotómunka elemeinek fenti ismertetése korántsem teljes, és szándékosan ilyen szűkszavú. Ha valaki elkezdett aktív muzsikálással foglalkozni, és nem hagyja abba túl hamar, akkor a felsoroltak mindegyikébe belekóstol előbb-utóbb, illetve további teendők is felmerülhetnek, amit én itt nem említettem meg, pl. azért, mert eszembe se jutott, mert még nem fordult elő a praxisomban.

* A fenti felsorolás csupán kedvcsináló szeretne lenni, az egyes tevékenységek technikáját csak gyakorlatban lehet megtanulni.

Fentiekkel kapcsolatban adnék pár tanácsot:

- Hallgasd meg mások tanácsait, igyekezz megérteni azokat, de egyedül te döntsd el, hogy mit fogadsz meg belőlük!
- Nem szégyen a nagy mesterektől példát venni, de nevetséges dolog bárkit is feltétel nélkül majmolni.
- Keresd a kapcsolatot a hozzád hasonlóan gondolkodókkal. Aki magára marad a terveivel, azt könnyen hatalmába keríti a csüggedés.


Folytatás (hangszerek)
Kabóca 1. füzet - tartalom