A
feketekerámia Magyarországon:
A múzeumok régészeti
gyüjteményeiben õrzött több százezer
cserépedény legnagyobb részének alapszíne
sötétszürke, vagy fekete.
A fekete szín egy egy sajátos égetési technológia során
szükségszerûen jött létre. A történelem
hajnalán az edények kiégetése
szabad tûznél történt.
A feketekerámia sok ezer éves folyamatos meglétét igen sok adat támasztja
alá. A csiszolt kõkorszaktól kezdve kísérte az embert
több kontinens különbözõ területein, különbözõ
kultúrák, illetve népek sajátja volt, melyek
közvetítették tovább és tovább.
Az õskori feketekerámiák között kiemelkedik a bronzkori, majd vaskori, ahol már
megjelenik a felület - valószínûleg sima kaviccsal vagy csonttal való
- gondos kifényesítése.
A kelták feketekerámiájának igen szép kivitelü felületén például a csiszolás ornamentikai feladatot is kapott. A késõ római
kori edények között még gyakoribbak a csiszoltak és feketére égetettek.
A legkiemelkedõbbek a IV-V. századi ún. hun kori kerámiák. Szép darabokat ástak ki Sopronban és a szomszédos osztrák területeken,
Pannonia északi határán, a Duna mentén, de hazánk más területein is.
A magyarság a honfoglalás korában - mint az állattenyésztõ népek
általában - nem volt "keramikus nép". Egyes újabb feltételezések
szerint azonban magyar fazekasok készítették honfoglaló eleink cserépüstjeit.
Az Árpád-korból igen egyszerû cserepek maradtak reánk, azokat valószínüleg agyaghurkákból építették fel, majd lassú járású kézikorongon alakították tovább.
Tálkészítõket már az 1211-es tihanyi
összeírás is említ, nem tudni viszont, hogy mibõl
készültek ezek a tálak.
A XIV-XV. századtól kezdve a magyar fazekasság a technológia és a díszítés vonatkozásában egyaránt jelentõs fejlõdésnek
indult.
A
magyar feketekerámia kezdeteit még nem ismerjük kellõképpen.
Meghonosodásának idejét a kutatók a középkor
végére teszik, eredetét pedig külsõ hatásokban
keresik.
A feketekerámiát a magyar nyelvterületen szinte
mindenütt készítették. Ismeretes volt az Alföld nagy fazekasközpontjaiban,
a Dunántúl minden vidékén szinte több helységben, mint az ország
keleti felén. Hiányzik azonban a Duna-Tisza közén - más kerámiai eljárásokkal együtt. Készítették a történeti Felvidék
több mûhelyében, valamint Erdélyben, néhány székely központban.
A feketeedényeket készítõ
fazekasok, pontosabban korsósok mindenütt magyarok, csupán
Mohácson és valószínûleg Bátaszéken voltak
köztük szerbek is.
A feketeedényeket
készítõ fazekasokat szinte országszerte korsósoknak
hívják.
Felsorolásunk
a pillanatnyi ismeretekre támaszkodik, s a további kutatások
bizonyára bõvítik idevonatkozó ismereteinket.
-
Hódmezõvásárhely
-
Szentes
-
Mezõtúr
-
Nádudvar
-
Mohács
-
Gyõr
-
>Pápa
-
Csákvár
-
Csíkmadaras
A Magyarországi feketekerámia
készítés központjai: (térkép
7 K )
A feketekerámia Szekszárdon
© Hollendus János. Szekszárd. 1997.