Schwäbische Türkei

"Schwäbische Türkei" így nevezik a mai Magyarország legnagyobb egybefüggő németlakta tájegységét. Átfogja a Duna-Dráva-közének déli részén elterülő német bevándorlási területet, amely Tolna, Baranya és Somogy megyére terjed ki. A 18. században ez a terület a Pécsi püspökséghez tartozott. A táj kultúrtörténeti jelentőségű elnevezése, amely a 16-17. századi török hódoltságra és az azt követő német betelepítésre utal, 1840-ben bukkan fel először. A kifejezés eleinte csak egy területrészt jelentett alsó Baranyában. Az első világháború után az itt lakó németek így nevezték el az egész etnikai szigetet a kb. 37000 négyzetkilométeren élő 200000-250000 német nemzetiségű lakójával.

A magyarországi németek, mint az újkori betelepítési területeken élő összes délkelet-németek a dunamenti németek (Donauschwaben) népcsoportjához tartoznak. Sváboknak (Schwaben) nevezték őket, noha nem voltak mind igazi svábok. A "Schwäbische Türkei" egy sajátságos népességkeveredést mutat, amely visszatükrözi a délnyugat-németországi kivándorlási területeket. Magyarok, szlovákok, horvátok és rácok mellett találunk itt pfalziakat, majnafrankokat, heidebauiakat, hessenieket, westerwaldiakat, fuldaiakat, svábokat, keletfrankokat és bajorokat. E sokféle nép többnyire saját nyelvjárását is megőrizte.