A szekszárdi Prosecturát megalakulásuk óta sokan sok mindennek tartották már. Például nevük csengése alapján nem is kevesen azt hitték rólunk, hogy durva death metalt nyomnak, míg mások - ki tudja miért - kopasz csapatnak könyvelték el ezt a teljesen ellazult, poénos punkbandát.
A Prosectura tagjai - Imre Norbert énekes, Polgár Tamás gitáros, Fenyvesi Ferenc bôgôs, valamint az új dobos, Ujj Zoltán - abban bíznak, hogy a frissen kiadott negyedik anyaguk, a hangzatos nevü Akkor inkább úthenger kissé átformálja a zenekarról kialakított képet. Lénárd László beszélgetett a csapat énekesével és gitárosával.

A Metal Hammer olvasótáborából nyilvánvalóan sokan már ismernek Titeket, de biztos vagyok benne, hogy még többen legfeljebb csak a neveteket hallották már, de igen keveset tudnak rólatok. Röviden mutassátok be legyetek szívesek a zenekart!

P.T.: "Egy ötéves szekszárdi csapat a Prosectura és annak idején úgy indultunk, mint bármelyik zenekar. 1985/86 táján mindenki heavy metalt nyomott, mi is rockosabb dolgot csináltunk a legeleján, de aztán a Sex Pistols, a Ramones és a Clash hatására jött ez a punkos vonal. Mivel úgyis fantasztikusan jó zenészek voltunk, vagyunk, leszünk ... Ha-ha!
A három akkordot nagyon ügyesen el tudtuk sajátítani. Azóta persze változott a dolog, fôleg talán az új lemezen. Húzását tekintve valahol punkos az anyag, de vannak benne egyéb elemek is."

I. N.: "A Szép az élet-nek annak idején csak úgy nekiálltunk és valahogy olyan politikus témák jöttek ki belôlünk, de ez a késôbbiekben egyáltalán nem lett jellemzô ránk. Volt az anyagban minden, nem foglalkoztunk senkivel, semmivel és késôbb rengeteget kellett hallgatnunk a szövegek miatt. Elmondtak bennünket mindennek. Erre egyébként van egy válasz az új lemezen a Nem érdekel címü számban, ahol azt mondom, hogy nem vagyok ez meg az, sem liliomtipró, sem náci, sem rendôr.
Az elsô lemez szövegeit sokan félreértették, mert nem azt írtuk le a dalokban, hogy mi most ezek vagy azok vagyunk, hanem arról írtunk, hogy vannak ilyenek is."

P.T.: "A második lemezen a szövegek terén elkezdôdtek ezek az agyi próbálkozások és mindenféle hülyeségeket tettünk egymás mellé. A harmadikon újra megpróbáltunk valami mást csinálni. Jöttek mindenféle új hatások is. Végül is rájöttünk, hogy az a legjobb, ha azt csináljuk, amit szeretünk. Így jutottunk el az új lemezig, amelyik végre úgy is szól, ahogy mindig kellett volna szólnia a lemezeinknek."

P. T.: "Valóban nem jött át eddig a zenekar hangzása a kazettákon. Mondjuk az elsô két anyag egy frankó Fostex kazettás magnón készült, amivel nem lehetett csodákat mûvelni, hiszen egy sávon volt a basszus, a dob meg a kísérôgitár!
Nem volt mit variálni... De olvasgatom a Metal Hammerben, hogy zenekarok egy-két hónap próbálkozás után már várják a messiást a nagy kiadó képében, mi meg pontosan azt csináltuk, hogy ha összeállt tíz szám, akkor felvettük. Hadd hallgassa, aki akarja! Úgy érzem, hogy ez a módszer mindenképp célravezetôbb volt, mintha azt vártuk volna, hogy valaki felfedez bennünket.
Az egész dolog fû alatt kezdett mûködni, underground alapon. Minden anyagunk saját kiadásban jelent meg. Elôször koncerteken árultuk a kazettákat meg postai úton, aztán elvittük lemezboltokba az anyagot, késôbb pedig olyan terjesztôkhöz, mint a Rockland meg a Human Telex Records. Az Úthengert pedig már a MusicDome terjeszti kizárólagos joggal."

P. T.: "Úgy 8-10 ezer fogyott az elsô három anyagbôl, ami egyáltalán nem rossz eredmény a körülményekhez képest. Mindhárom kazetta kapható most is és még mindig csordogálnak. Abban bízunk, hogy az Úthenger még ennél is több emberhez eljut majd, hiszen most értünk el oda, hogy már valami reklámot is kap a lemez. Meg hát a nyári fesztiválokon mi is döbbentünk, hogy azért rengetegen ismerik, szeretik már a zenekart. Sokan velünk énekelték a szövegeket."

I. N.: "Jó csajok voltak? És nevet, címet nem kértél el? Ha-ha!"

I. N.: "Csak a CD-n hallható 18 nóta, mert ott nemcsak vadiúj számok vannak, hanem régebbi dalok is, bónusznóták, amiket Gallasz Józsi, a menedzserünk, szerényen csak Prosectura klasszikusokként tüntetett fel a borítón. Az Úthenger kazettaváltozatán csak a 12 új nóta található."

P. T.: "Ez a bónusznótázás szerintem mindenképp jó ötlet volt, mert így végre élet került ezekbe a dalokba. Egyrészt attól, hogy rendes stúdióban dolgozhattunk, másrészt meg attól, hogy Ujj Zoltán személyében új dobos került a Prosecturába."

P. T.: Végül is ô szállt ki, mondván, hogy ez neki anyagilag nem éri meg. Nem mintha kevesebb pénzt kapott volna, mint bármelyikünk. Csak úgy álltalában kevesellte a pénzt, amit a zenekar keres."

Nézegettem az új szövegeket és az tûnt fel, hogy elsô olvasásra, mintha csak sületlenségek lennének egymás mellé téve a poén kedvéért, de többször elolvasva a szövegeket, meghallgatva a nótákat azért kiderült, hogy a vicchegyek mögött gondolatok is rejtôznek. Ki írja a dalszövegeket?

I. N.: "Közösen szüljük a szövegket. Ha megvan a vezérvonal, akkor már könnyen jön, nem tökölünk egy-egy témával túl sokáig. Tényleg mindig van valami, amit ki akarunk hozni belôle és valóban elôfordul, hogy ez elsôre nem derül ki a szövegbôl. De azért sosem annyira veszélyesen elvontak a dalok, hogy ne lehessen rájönni, mi a lényeg. A harmadik anyagunk szövegei egy kicsit elborultabbak voltak, de most valahogy direktebbek lettünk. Nem lett túl durva, tehát nincsenek trágárságok, de úgy benne van minden, amit el akartunk mondani."

P. T.: "Nekem az Agykaland. Ez arról a mámoros érzésrôl szól, ami különbözô segédeszközök nélkül jön létre! Ha-ha! Ez egy lassabb nóta, egy középtempó és talán azért is tetszik, mert ilyet eddig még nem csináltunk.
A lemez azért fôleg a gyorsabb tempójú, pörgôsebb rock'n'roll-okra épül, ami eddig is jellemzô volt ránk. Csak most még jobbak lettek a gyors nóták az új dobos miatt."

I. N.: "Csak egy kedvencet lehet mondani? Ha-ha! Akkor nekem a Vagongyár a kedvencem, aminek Mértnemnincsen a hivatalos címe. Ez a szám azért jó, mert mikor még csak mi ketten voltunk a zenekar és kitaláltuk, hogy én leszek az énekes, ô meg a gitáros, akkor lementünk a lakótelepre, vettünk vegyigyümit és beszippantva nekiálltunk számokat csinálni. Egybôl született is egy fantasztikus refrén arról, hogy miért nincs a környékünkön vagongyár! És most ehhez a refrénhez csináltunk egy teljes szöveget! Jó kis punkos dalocska lett!"

P. T.: "Nekem most például ez a Therapy? tetszik. Az utolsó lemezüket ismerem csak, de az per pillanat tetszik. Az az igazság, hogy nem nagyon hallgatok zenét, mert akkor csak koppintanék innen-onnan. Egyébként a Ramones mellett az AC/DC nálam a nagy kedvenc. Az volt az elsô kedvencem és meg is maradt."

I. N.: "Nekem az elsô számú kedvenc, a Ramones mellett a Böhse Onkelz most. Meg úgy általában a német punkbandák, például a Toten Hosen."

P. T.: "Az Offspring? Láttam egy klipjüket és az nagyon tetszett! Kicsit olyan Pistols-os, de van benne más is!"

I. N.: "Ôket még nem hallottam, de én meg a Green Day-t láttam és az kib...ott jó volt! Az az érdekes és ezt te is mondtad már, hogy a Prosecturát nagyon vegyes tábor szereti. Nemcsak a vad tarajosok hallgatnak bennünket, hanem furcsa módon az egész fiatalok is, akiket még a koncertekre el sem engednek. De mesélte múltkor egy kazettaárus, hogy legutóbb egy öltönyös üzletember keresett nála Prosectura kazettát és egybôl meg is vette mind a hármat! Szóval, az biztos, hogy sokan vevôk az ilyen punkos zenére és ha valamit reklámoznak is, akkor még sokkal többen felkapják rá a fejüket."

P. T.: "Nagyon bízunk benne, hogy ezzel a lemezzel nekünk is sikerül egy egészen új közönségréteg figyelmét felkelteni a banda iránt. Ha meg nem sikerül, akkor inkább úthenger!"

Szép az élet	1991
NamármegintezaProsectura	1992
Aki ..., azt ...	1993
Akkor inkább úthenger	1994

Dátum: valamikor 1994-ben

Vissza

A Home Page a és a támogatásával készült
Az oldalt szerkesztette Rühl Gizella