Banális Coitus címmel jelent meg a szekszárdi Prosectura új albuma. A humoros-gunyoros szövegeikrôl és lazán beindulós muzsikájukról híres srácok elsô ízben dolgoztak a Bikini stúdióban, mégpedig Vedres Joe hatékony irányítása mellett, és a változatos, színes, valamint felettébb infantilis lelkületrôl árulkodô anyag végre úgy szól, ahogy a Prosecturának mindig is szólnia kellett volna. A stúdiômunka befejezése napján Lénárd László roadolt egyet a csapatnak.
Eredetileg ugyan interjúról volt szó, de miután már lecsaltak a srácok a stúdióba, pillanatok alatt kiderült, hogy fôképp a teherhordás végett kellettem. A "turnébusz", vagyis a Prosecturát rendszeresen szállító mikrobusz már oda is állt a Lyuk (franc se tudja követni, most épp hogy hívják) elé, hogy könnyebben kihordhassam a stúdióból Prosectura teljes felszerelését. A fiúk rendesek voltak, mert egy-két cuccot maguk is megfogtak, nehogy túlságosan lefárasszam magam. Ahogy megtelt a busz, átsétáltunk a közeli kajáldába, hogy némi falatozás közepette (már aki...) az új lemezrôl is szót ejtsünk.
A beszélgetés a levessel indult, de még mielôtt a srácok áttértek volna a második fogásra, szóba került az LMS által kiadott Sátán sátán hátán cimû Prosi album fogadtatása.
"Sajnos a lemezfogyást illetôen nincs információnk - mesélte Polgár Tamás gitáros - mert egy éve nem beszélünk az album kiadójával, illetve ô sem velünk. Annyit mondhatok csak, hogy koncertjeinken egyre többen vannak. Ez arra utal, hogy sok helyre eljutott az anyag, és talán jó is volt. A kiadó viszont nem fizetett nekünk semmit. Ahogy egyik zenekarának sem, legalábbis tudomásom szerint. A mai Magyarországon ez ellen nem tehetsz semmit. Nem is olyan összegekrôl van szó, hogy érdemes lenne ügyvédhez fordulni." A csapat így átpártolt a debreceni K&E Records-hoz, és megállapodtak a januári stúdiózásról. A gond csak az volt, hogy ekkor, december végén még nem voltak új nóták.
Az az igazság, hogy lusta dögök vagyunk" - mondja ki hangosan is a nyilvánvaló tényt Imre Norbert énekes.
"Néha az ember legjobb ötleteit a pánik szüli, amikor már rohanni kell - tette hozzá Tamás. - Más szempontból viszont nem jó, ha nem lehet mindent rendesen kidolgozni. De szerintem az elkészült lemezen nem is hallatszik. Legfeljebb mi tudjuk, hogy itt vagy ott még lehetett volna csiszolgatni. De a túlcsiszolgatás sem szerencsés."
És mégis mivel telnek a lusta napjaitok?
Játszunk" - jött a velôs válasz.
Na ja, pénteken meg szombaton. De mit csináltok hétközben Szexárdon?
"A hét többi napján pihenünk! Ha-ha! - nevetgélt Tamás, - Az embernek olyankor nem sok kedve van dolgozni. Heti egy próba, és kész. Végre állandó dobosunk van, Szabolcs. Tavaly március óta játszik velünk, és remélhetôleg az interjú hatására sem lép ki tôlünk..."
Sem a lemezkritika után! Ha-ha!" - poénkodott Norbert.
Mégis mivel telik a hétfô-kedd-szerda-csütörtök?
"Horgászunk. Lemegyünk ebédelni, kávézunk. Megyünk egy kört gigászi városunkban. Bemegyünk a lemezboltba. Jött valami? Semmi. Na jó. Aztán megnézzük a postafiókot. Válaszolunk is, csak kevesen küldenek válaszborítékot! Legalább be kéne kenni a bélyeget ragasztóval, hogy azt ne pecsételjék le, mert azt le lehet áztatni. A katonaságnál legalábbis az egyik gyerek így levelezett a baránôjével."
"A hétvégét ki kell pihenni keddig - folytatta Norbert fejtegetését Tamás - mert akkor van a fósulin buli, amit aztán szerdán-csütörtökön kipihenünk, és máris itt az újabb hétvége. Péntek délelôtt még Dallas, aztán irány a koncert! Ha-ha! Egyedül Szabi dolgozik közülünk. Nem mondom, hogy házat építünk, de valahogy elvagyunk. Különben is a keddi bulikra csak 30 forint a beugr&ocute;. Annyi mindig összejön! Ha-ha!"
Volt azért valami elképzelésetek a lemezt illetôen?
"Csináltam végül is egy dobgépes demót otthon - komolykodik Tamás - majd Gerzsonnal (Gerenday Attila bôgôs) kidolgoztuk a témákat. Január elején álltunk neki a próbáknak, mert elôtte majdnem minden nap játszottunk. A fejemben megvolt néhány téma, csak nem volt idô eljátszogatni ôket. A szövegekkel aztán elég erôs napjaink voltak."
"Reggeltôl fotóztunk, ezt-azt csináltunk, délután szöveget írtunk, este próbáltunk, a próba után pedig külön megnéztük az énektémákat." - mondta Norbert szinte sajnálva magukat a temérdek teendô miatt.
"Szóval, nem unatkoztunk. Tudtuk, hogy rohamosan közeledik a stúdiózás, és még így is voltak számok, amikhez már itt Pesten írtunk szövegeket."
"Voltak ötletek, hogy mit mondunk, ha el kell csúsztatni a stúdióidôt. Mondjuk, hogy eltörött a dobos lába! Ha-ha! De aztán szerencsére meglettünk mindennel.
Milyennek terveztétek az új lemezt?
"Változatosabb anyagot akartunk, mint a Sátán, de ugyanakkor azt a lendületet meg is akartuk ôrizni. Kicsit dallamosabb lett ez a lemez. Szerintem egyfajta ötvözete a régebbi dolgainknak és a Sátán lemeznek."
"Csak most elmentünk black metalba, nem?" - vágott Tamás fejtegetésébe Normbert.
Igen, egy kicsit elmentünk, vagyis ti elmentetek. Csak egy dzsi-dzsi-dzsi gitár kellett hozzá, amit Gerzson hozott, méghozzá szájjal. - utalt Tamás a lemez egyik poénjára. - Nem akartunk mi ezzel senkit bántani. Ez csak úgy jött, amikor kiderült Gerzson mire képes a szájával. Lehet, hogy el is adjuk a hangszereket hamarosan! Ha-ha! Ez lesz a jövô..."
"De nehéz volt felvenni a nótát, mert a szólónál, a gerjedésnél mindig elröhögte magát! Ha-ha!" - szúrt még egy poént a gondolat végére Norbert.
Milyen más meglepetéseket tartogattok a Prosectura rajongók számára?
"A billentyûs szám például meglepô lesz - felelte Tamás. - Az a Viva szocreál. Bár a harmadik anyagon szerepelt egy helyen billentyû, de az inkább csak intró-jellegû volt. Eredetileg most úgy gondoltuk, hogy ott majd fütty lesz, vagy én játszom fel gitárral a témát, de aztán jött Lojzi (Németh Lojzi a stúdió tulaja) és felnyomta billentyûn."
"Ez egy melankólikus, kesergô szám. Nem egy happy téma, inkább olyan sors jellegû. A lecsúszott embertípust írtuk meg benne" - mesélt a szocreál nótákról Norbert.
Aztán mi van még?
"Az infantilis Barbara - vágta rá Norbert. - Annál mondtad elôször, hogy milyen infantilisek lettünk. Ez egy naiv szerelmes dala. Azt hiszi, hogy hú de milyen jó lesz neki a csajjal, de azt&aacte;n a bátyja megmondja neki, hogy a kurvák azok kurvák. Azért még bízik Barbarában, de hatalmasat csalódik, amikor a bátyja megkeféli a lányt."
"Ne áruld el a végét! Az titok! - kiabált Tamás.
"Ezt a számot direkt úgy is énekeltem, mintha 12 éves fiú lennék. Bár ezek már más idôk. Inkább azt mondom, hogy 10 éves gyerek! Ha-ha!"
Ez a szöveg egyébként saját élményen alapszik?
"Nem szigorúan. De annyi évesen az ember még naivan hisz ezekben a dolgokban. Én is naiv voltam, de a bátyám még nálam is naivabb volt! Ha-ha! Úgyhogy nem rólam szól a dal."
"Van egy reggaes nóta is - folytatta a felsorolást Tamás - de az már visszatérô dolog nálunk. Én személy szerint szeretem az ilyen ritmusváltós dolgokat. Az a dal az öregedésrôl szól. Az embernek azért néha ilyesmin is el kell gondolkodnia. De pozitív a kicsengése."
Honnan jött a Banális Coitus lemezcím? Nincs is ilyen számotok ...
"Annak idején még az volt a nevünk, hogy Anális Coitus - magyarázta Norbert. - Úgy '90 táján. Egy demót is csináltunk azon a néven. Úgy kezdôdött, hogy a szexlexikonból kikerestük az anális coitus kifejezést, és felolvastuk! Ha-ha! "Elôször ajánlatos apró mozgásokat végezni a bevérzések .." Na jó, szóval ilyen részletesen le volt írva, és ezzel indult az elsô demónk."
"Azért lett belôlünk Prosectura - folytatta Tamás - mert mentünk játszani egy német testvérvárosba, és mondták a helyi vezetôk, hogy ne erôltessük odakinn ezt a nevet. Erre kitaláltuk, hogy legyünk Seggbekuki, de végül a Prosectura mellett döntöttünk! Ha-ha! Az elsô kazink végülis erre az Anális Coitus demóra épült."
"Elôzô éjjel kettôkor Gerzson, aki akkor még dobos volt, mindenkit hazaküldött, hogy pihenjen, ô meg reggelig ivott! Ha-ha! Gondolhatod, milyen jól nézett ki!"
"A demó egyébként egy parasztházban készült. Mi az egyik szobában játszottunk, a keverôpult meg kinnt volt a tornácon! Ha-ha! És mindez januárban történt! Nagyon kellemes volt..."
"Egyébként a tornácos házban még a Sing Singes Abaházyék is csináltak demót a Pokol Angyalai zenekarral. Kihívták rájuk a rendôröket, mert Csaba olyan hangosan énekelt! Ha-ha! Vagy kinn énekelt az udvaron? Már nem is tudom. Szóval ôk is ott kezdték a parasztházban."
"Visszatérve a lemezcímre, elôször a Seggbekukira gondoltunk, aztán Szegbekukira, de a Banális Coitus több értelmû. Benne van az anális is, meg a banális is... Ha-ha!" - vihogott Tamás a saját hülyeségén.
"Jókat röhögtünk azon is, hogy mi lenne, ha felkerülnénk valami listára és Geszler Dorottya bemondaná, hogy "És tizenhetedik a Prosectura Seggbekuki címû albuma... Ha-ha! De azért a Banális Coitus jobban illik hozzánk. Prosecturásabb..."
Az igazán Prosecturás új lemezt április folyamán élôben is lehet majd hallani azokon a bulikon, ahol a csapat a német Wizo, a Necropsia és az amerikai Snapher társaságában játszik majd. Részletek a következô hónapban. Addig is nyugodtan végezz apró mozgásokat a lemezbolt irányában! Elôre a Banális Coitusért!
Cím: Prosectura, 7101 Szekszárd 1, Pf. 276.
Vissza
A Home Page a 
és a 
támogatásával készült
Az oldalt szerkesztette Rühl Gizella