Mintha a Fradi játszott volna Szekszárdon ... Legalábbis arra szoktak már egy órával a kezdés elôtt szállingózni a szurkolók. Zenész ismerôseimmel már pár évünk ráment arra, hogy megpróbáljuk megfejteni a rejtélyt, a titkok titkát: mitôl válik "ünneppé" egy buli? Néha jöhet a legnagyobb név is, a tisztelt publikum akkor is inkább tévét néz otthon, máskor meg egy csettintésre elkezdenek özönleni az emberek.
Az utóbbi esett meg csütörtökön este is: majd félezren voltak kíváncsiak a BM, a Heppy Ebyhalál és a Prosectura fellépésére.
Azért ez a BM egy fura zenekar. Elsô koncertjük elôtt már túl voltak egy demokazettán, egy énekesnôcserén, s egy szaxofonossal is gyarapodtak. Debütálásuk sikeresnek mondható, hiszen sokan vették a lapot, s a végén úgy kellett "lecsalogatni" a tagokat a színpadról. Persze ez nem menti fel ôket bizonyos tudásbeli hiányosságok kiküszöbölése alól.
A Heppy Ebyhalál zavarba hozott. Nálam nagyobb zavarban talán csak a zenészek lehettek, mert valahogy képtelenek voltak megtalálni a közönséggel a kontaktust. Nem tudom miért, de hiányzott belôlük a közvetlenség, az önmaguk és - egyébiránt jó - programjuk elôadásának igen fontos tudománya. Szóval az a bizonyos plusz.
A Prosectura fennállásának legjobb szekszárdi buliját
nyújtotta. (Hátha még nem lett volna az a kis technikai szünet.)
Új kazettájuk sláger lett, kívülrôl fújta
mindenki a számokat, autogrammokat osztogattak. S közben semmit sem
változtak: ugyanazt a kissé (?) érdes, irónikus, néhol
idétlen, punkos stílust viszik.
KRZ
Vissza
A Home Page a 
és a 
támogatásával készült
Az oldalt szerkesztette Rühl Gizella