Láz nem akadály. Pedig Norbinak, a Prosectura énekesének úgy 38 fok körül járt a hômérséklete, ami ugye a csillogó szemek eléréséhez tökéletes, viszont az az orvosi könyvekben is írva vagyon, hogy jobb az bizony 36 fok felett valamivel. Szombaton már Budapesten is így lépett fel. Az új kazetta azonban megjelent a napokban, s ehhez járnak a koncertek is, az olyanok, mint például a kedd esti szekszárdi sportcsarnokbeli.

A Heppy Ebyhalál kezdte az estélyt, reménykeltô pillanatokkal. Ezek a pillanatok sok koncerttel, még több tapasztalattal, némi finomítással percekké, majd egész mûsorrá is összeállhatnak. Az ô stílusukban benne van a "mindenáron, minden körülmények között, hú de nagyon intellektuális vagyok" csapdája, amit megfeleló kontrollal, játszva ki lehet kerülni. Mindenesetre az nem hátrány, hogy a frontemberük, úgy tûnik, a színpad elejére is való. Nem kis dolog!

A Prosectúra ellenben már két emelettel feljebb tart, megtalálták már rég a saját hangjukat, ami persze - Norbit idézve - fikarcnyit sem javult. Jók voltak, de sohasem lesznek próféták a saját hazájukban.
Szeretik ôket, veszik is a kazettájukat, megveregetik a hátukat, autogramot kérnek tôlük, de akivel mindennap találkozunk, annak általában nem borulunk a lába elé. És ez így van rendjén. Más lenne a helyzet, ha mondjuk pécsiek lennének ... A hazai pálya hátránya.

Egyébként teljes mértékben egyetértek velük: "Hello-bello édesem, éljen a barátság!". Így is van.

KRZ

Dátum: 1992. május 21.

Vissza

A Home Page a és a támogatásával készült
Az oldalt szerkesztette Rühl Gizella